A park gyalog sincs messze. Farmerkabátomat kezembe véve el is indulok, és a park kapujánál találkozom Luluval. Karjában tartja nyulát, aki az igazán előkelő Kálmán névre hallgat. Hamarosan Adél is befut.
- Na, hova megyünk?
- Nem megyünk a szökőkúthoz?
- Kálmán utálja a vizet, ne menjünk oda!
- Akkor menjünk a nagyrétre, ott mindig vannak ismerősök!
El is indulunk, és Adélnak igaza van, mert a rét egy árnyékos részén egy csapat osztálytársunkba botlunk. Két kutya és egy vadászgörény is van velük, így Lulu erősebben fogja Kálmánt, nehogy baja essen. Adél és Lulu hamarosan élénk beszélgetésbe merül Krisztivel és Dinával, akik elválaszthatatlan barátnők. Én inkább a fiúkat figyelem, akik Máté, az osztály bohóca Töhötöm nevű kutyájának dobálnak egy viseltes gumityúkot, hangos röhögés közepette. Flóri is köztük van. Amikor észrevesz, abbahagyja a csirkedobálást, és odaül hozzám. Nem mondanám, hogy örülök a társaságának. Ugyanis az ő haja hullámos és a válláig ér. Azt mondja, hogy berasztáztatja. Egy ideig csöndben ül mellettem, majd megszólal:
- Sajnálom, hogy nem jöttél velem a koncertre szombaton. Igazán jó volt- ugyanis meghívott a kedvenc reggae együttese koncertjére.
- Kösz, de semmi kedvem nem volt mindenféle beszívott ember között lenni.
- Nem is voltak beszívva.
- Honnan tudod?
- A fűnek van egy édeskés illata. Egyszer voltam egy koncerten, ahol tényleg beszívtak az előttünk állók, és éreztem. De most nem. Tényleg nagyon jó volt.
- Elhiszem.
- Zooky, miért vagy ilyen? Csak egy kicsit legyél már kedvesebb!
- Miért? Nem akarok tőled semmit.
Nem válaszol. Aztán egyszer csak feláll, köszön a többieknek, és a park kijárata felé indul. Adél észrevette, hogy mi történt, így hát odaül mellém. A következő fél órában felváltva hallgatom Flóri dicshimnuszát, és hogy én milyen válogatós vagyok, és így mit is akarok a fiúktól tulajdonképpen?
- Adél, én szeretlek, de ha ezt folytatod, esküszöm itt hagylak!
A lányok elköszönnek tőlünk, Lulu pedig odaül hozzánk. Kálmán az ölembe mászik, én pedig elkezdem a fülei között vakargatni. Így telik el pár perc, majd Lulu összerezzen.
- Nézzétek, Leó! Te jó ég, de jól néz ki! Jaj, jaj, jaj, erre jön, gyorsan menjünk innen!
Adéllal ülök a Mekiben. Lulu nem jöhetett volna be Kálmánnal, így hazament. Mi ülünk egy asztalnál, előttem epres shake, Adél előtt kis adag sült krumpli. Mázlista, akármennyit ehet, és meg se látszik rajta! A hajában lévő egyik szőke tincset tekergeti, alig nyúl a krumplihoz. Rám néz.
- Igazán nem értem, hogy miért fested szőkére a hajad. És hogy ha már fested, hogyhogy nem néz ki úgy mint egy felmosórongy!
- Tudod, igazából én sem tudom. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az árnyalat nem nagyon világos-e. Igazából megszoktam. És hogy miért nem felmosórongy? Azért, mert kétnaponta mosom, és négyféle sampont meg balzsamot meg mindenfélét teszek rá, és kéthetente rakok rá hajpakolást.
- El nem tudom képzelni, hogy van erre időd.
- Ez az egyetlen dolog amivel foglalkoznom kell az iskolán kívül.
Önkéntelenül a hajamhoz nyúlok, és egy tincset kezdek el tekergetni. Tényleg jó puha a hajam. Ennek örülök. Adél hirtelen feláll.
- Menjünk, ma nekem kell vigyázni az öcsémre, és haza kell érnem.
Szaporázom a lépteimet, mert nekem is kilencre otthon kell lennem, és addig már csak tíz perc van. A zöldövezetbe két széles út vezet, de mindkettő messze van attól a fasortól, ami a belvárosba vezet. Így marad a kis koszos sikátor, két nagy háztömb között. Itt nincsenek utcai lámpák, és házbejáratok se, csak hátsó ajtók és pincelejárók. Elég félelmetes hely, de általában erre megyek, mert a rendes út körülbelül negyed óra kerülő. Most is bemegyek, és egy pillanatig vakon tapogatózok, amíg szemem hozzászokik a homályhoz. Az út felénél valami bizonytalan vanmögöttemvalami érzés kerít hatalmába. Nem nézek hátra, inkább gyorsabban megyek, hiszen így is késésben vagyok. Kiérek a sikátorból a világosságra, de még mindig érzem, hogy követnek. Gyorsan megyek, előre nézek, és hamarosan ott is vagyok a házunk kapujában. Ekkor egy pillanatra, mielőtt belépek, arra nézek, amerről jöttem. És akkor meglátom. Egy pillanatra egy magas, vékony, kócos alakot látok, nyitott ingben.
