Persze elmegyek Trashhez. Nem bírom ki hogy ne menjek. Így hát felveszem a fekete farmeromat és egy piros kockás inget, és este kilenckor kimászok az ablakon. Öt perc alatt a pincéhez érek, és hangosan csapom be magam mögött az ajtót, hogy Trash meghallja a hangos zenén keresztül is. Belépek a szobájába, és két változást veszek észre. Az egyik a padló, amit most vastag fekete szőnyeg fed. A másik maga Trash, aki ma lila nadrágot és fekete trikót visel, és haját felállította kábé fél flakon zselével. Jól áll neki. Szélesen mosolyog.
- Igazából azért hívtalak ide, mert lenne egy kérésem.
Felvonom a szemöldököm. Habozik, majd folytatja:
- Lesz egy buli... szombaton... és hát jó lenne... ha eljönnél. Rendben?
- Talán. Majd gondolkodom rajta... hogy most mondjak igent, vagy csak péntek este.
Mosolyog. Én is. Elindul egy szekrény felé, ami az egyik sarokban áll.Közben beszél.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, lássunk valami vidámabb dolgot.
Felegyenesedik, és egy üveg van a kezében.
- Azon kívül nem árt egy kis előképzés neked szombatra...- és meghúzza az üveget. Átadja nekem, én gyanakodva nézek hogy az üvegre, hogy Trashre.- Nyugi, nem halsz bele. És nem üt ki nagyon.
Vállat vonok, és meghúzom az üveget.
Fél óra és fél üveg vodkával kevert sangria után már jobb a kedvem. Folyamatosan mosolygok és nevetek. Éppen hanyatt döntöm Trasht a puha szőnyegen, és a térdemre és tenyeremre támaszkodva hajolok fölé. Bugyi és melltartó van már csak rajtam, és rajta is csak lila boxeralsója. A jobb csípőcsontjára elektromos gitár van tetoválva, a balra egy csillag. Elnéz mellettem, hiszen ő már akkor se volt józan, amikor jöttem. Átölel, és a melltartóm csatját babrálja, de nem boldogul vele. Nevetek, és hevesen megcsókolom. Ő viszonozza, én pedig elrántom a számat, és a nyakát, majd a mellkasát kezdem csókolni. Egyre lejjebb haladok, már a köldöke alatti finom szőrszálakat érzem az orrommal. Ekkor Trash elengedi a melltartómat, és igen határozottan lejjebb engedi az alsóját. Olyan közel van hozzá a szám, hogy az egyetlen dolgot csinálom, ami ilyen helyzetben logikus...
A szobámban vagyok. Az ágyamon fekszem egy pohár víz társaságában. Mindig tartok egy üveg vizet a szobámban, de ebben már csak kétpohárnyi van, a többit megittam. Már érzem, hogy józan vagyok, de azt a másik érzést, a számban, nem tudom eltüntetni. Bárcsak meg se történt volna! Vagyis ez így nem igaz. Bárcsak valaki másnak kellene hétfőn iskolába mennie! Hogy én, Zooky, egész nap csak feküdhessek, és Trashre gondolhassak. És éjjel vele lehessek, a szőnyegen fekve, hogy érezzem... Ő volt az első fiú, akit megcsókoltam, az első akit meztelenül láttam, és az első, akinek nem csak a szájával került közeli kapcsolatba a szám. És Zooky hamarosan visszaváltozik átlagos lánnyá. Azonban már sose leszek ugyanaz.
